Fiat126.hu - 2017. Szeptember 26. Kedd, Jusztina napja van.
 

Cikkek - Miért buknak a nők a Kispolskira?



„A rozsda nem bűn” – beszámoló a V. nemzetközi Fiat126 találkozóról - Jankovics Petra

2010. július 23-25, Agárd

 

Felturbózott motorok, látványos műszaki átalakítások, eredeti tuning-megoldások – természetesen a hagyományoknak megfelelően idén is volt minden, ami egy színvonalas kispolski találkozóhoz elengedhetetlen. Férfi szemmel… De vajon mi az, ami miatt minket, nőket is magával ragad a kispolski fíling? Avagy beszámoló a Kispolski taliről női szemmel. 

 

 

A titok nyitja minden kétséget kizáróan a lélek. A kispolskinak ugyanis lelke van. Ezt mindenki tudja, aki közelebbi kapcsolatba került már egy ilyen autóval. Ami akkor indul, amikor kedve van, és addig megy, amíg kedve van. Persze egy kis odafigyeléssel, kedveskedéssel sok mindenre rá lehet bírni őket, de jó nagy adag alázat és türelem kell ahhoz, hogy egy ilyen ördögfiókát kezeljen az ember. Nekem például elég nehézkesen indult a nap, ugyanis a tali második napjára indulván szombat reggel 6-kor hiába indítóztam a szomszédok örömére (hutyutyu…hutyutyutyu…), csak nem indult a kisautó. Szerintem csak lámpalázas volt, mégiscsak évente egyszer adódik alkalma találkozni 100 (idén rekordmennyiségű 120!) másik izgága kispókkal! Álmosságtól csukott szemű párom prózaibb okokra hivatkozott, és valami átkozott megszakítót emlegetett… A lényeg, hogy szakértő beavatkozását követően negyed hétkor már (a tájékozódási versenyhez nélkülözhetetlen mitfárerem, Kriszti felvételét követően) kis női különítményünk boldogan robogott Agárd felé. Az sem kedvetlenített el, hogy az érdi emelkedőnél legyorsult egy kamion… hiszen még így is időben értünk le a reggeli 8 órás eligazításhoz. Mivel az első napot (és ezzel az alkatrészbörzét és hasonló ínyencségeket) kényszerből kihagytuk, a versenyszámok előtt regisztrálnunk is kellett. Még szerencse, hogy a szigorúan az előre kinyomtatott (és folyamatos élcelődéseim céltáblájává lett:) folyamatábrák mentén lebonyolított verseny-nevezés zökkenőmentes volt, még a szervezők kedvesen és roppant szórakoztatóan másnapos álmossága ellenére is.

 

Nemsokára kezdetét vette az első igazi versenyszám, a tájékozódási verseny. A találkozó nemzetközi résztvevőire való tekintettel (bizonyám, messzi földről jöttek a külföldi indulók, az eredeti maluch-DNS-t hordozó polákokon túl cseh és szlovák rendszámú autók is voltak), az előző években megszokott szöveges feladványok helyett idén fényképes fejtörők voltak. Az itiner most is a Velencei-tó körül vezetett minket, ahol télen fotózott jellegzetes tájakat, hóborította építményeket kellett (volna) most így nyáron felismerni, és lerajzolni a fotóról leretusált hiányzó dolgokat. Nem irigyeltem a szervezőket, ugyanis például az egyik helyen mi egy nádtetős ház, versenytársunk pedig egy műgólya fájdalmas hiányát vélte felfedezni, de a rajzokra pillantva zsűri legyen a talpán, aki a különbséget a két lerajzolt műtárgy között felfedezi…

 

Mondanom sem kell, idén sem sikerült teljesítünk a feladatot, de idén is remekül éreztük magunkat közben. És rászolgáltunk a pihenőre, amit retro-érzetű kockás pokrócon, elemózsiás kosárkával az ügyességi versenyek (hátrafelé szlalom, bekötött szemű szlalom, stb.) alatt ki is vettünk. Azaz vettük volna – ha nem következik be az, amit női aggyal sosem fogok megérteni: a motorbőgetés. Azt még értem, hogy csodájára járnak az összes feltuningolt motornak, de hogy miért nyújt oly nagy élményt egy helyben álló kocsi motorját hallgatni, az rejtély. Aztán jött egy fűnyíró fiú is, aki a kispolszkik és a sátrak közötti tízcentis sávokban próbált hihetetlen időzítéssel szombat délután füvet nyírni. Így aztán a rövid szürreális pihenőnk után a következő, számukra is élvezhető program az autós szépségverseny és az azt követő felvonulás volt. Amikor is rendőri felvezetéssel a 120 kispolski dudálás és integetés közepette megkerülte a Velencei tavat, hatalmas örömet szerezve a tó körüli lakosoknak.

Nem mindennapi látvány ugyanis ez a konvoj. A kispolskinak vitathatatlanul stílusa van. Még egy gyári, húszéves kispolski is magával ragadó a maga nemében, nem beszélve a néhány kisebb-nagyobb (olcsóbb és drágább) trükkel egyedivé tett járgányokról. Ezek az autók pöpecek és szerények, morcosak és viccesek, vagányak és megszeppentek, hetykén úrfisak és útszéli csavargósak. Volt itt minden: rákötözött régiségektől rogyadozó rozsdamarta ősautó, csilivili kabrió, gyönyörű metálfényes luxusautó, omlásveszélyes polskiterepjáró, tetőcsomagtartós és utánfutós túramobil, megahangfalakból álló diszkóverda. Ezúton is köszönet a szervezőknek és a lelkes résztvevőknek, hogy idén is ilyen jó hangulatú találkozó jött létre (kétségtelenül sok múlott a folyamatábrákon! J ), és hát persze reméljük, jövőre is tartjuk a színvonalat! Ha a kispolik is úgy akarják, jövőre veletek ugyanitt ;)

Fórum

Partnereink

Közelgő találkozók

Képek

  • Hirdetés
    Hirdetés
  • Hirdetés
    Hirdetés

  • Gyuszi
  • Hirdetés
    Hirdetés
  • Hirdetés
    Hirdetés

Hirdetés